This is me

Who is the girl behind the name?


Sosem voltam jó abban, hogy bemutatkozzam, mert nem tudom eldönteni, mi az, ami esetleg mások számára is érdekes lehet, de megpróbálkozom a feladattal. Noemi Soler néven ismerhet itt a nagyérdemű, ami valamennyire már a részemmé vált, részben ez is hozzám tartozik. Habár nem feledkezem meg az igazi nevemről sem, viszont úgy érzem, hogy jobb, ha a valóságot különválasztom a hobbimtól, és ennek záloga ez az álnév. Maga a név az egyik kedvenc labdarúgóm nevéből, illetve az én második utónevemből állt össze, és mivel nem olyan megszokott a hangzása, így egyértelmű volt, hogy ez a tökéletes választás a számomra.

Lassan már öt éve koptatom a klaviatúrát és ugyanennyi ideje vagyok jelen a blogger felületén is. Leginkább fanfiction alapú történeteket írok ismert labdarúgók főszereplésében több, de inkább kevesebb sikerrel. Azonban ahogy semmi mást az életben, ezt sem adom fel, mert szükségem van a blogolásra, ami egyfajta menedéket nyújt számomra és ahol szabadjára engedhetem a képzeletemet, ezáltal mintha én is egy kicsit felszabadulást nyernék minden alól.

Húsz éve láttam meg a nagyvilágot a fővárosban, azonban már szombathelyi kollégistának mondhatom magamat, elvégre ott kezdtem el az egyetemet anglisztika szakon. Mindig is vonzottak magukkal az idegen nyelvek, így arra tettem fel az életemet, hogy tolmács és fordító lehessek. És büszke vagyok arra, hogy sokakkal ellentétben én tényleg azt tanulom, ami engem érdekel, ami az álmom. Az angol mellett a német nyelvet is beszélem valamennyire, és a későbbiekben ezt is szeretném fejleszteni, hogy aztán még további nyelveket tanulhassak, mint a spanyol, az orosz és a finn.

Elvált szülők gyermeke vagyok, és mivel mindketten az ország más-más pontjain laknak, ezért elég sokat ingázom az iskola és köztük. Néha már úgy érzem, lehetetlen lépést tartani velem, mert sokszor még én sem tudok magammal. Megesik, hogy a nap egyik felében még az osztrák határnál vagyok, aztán két és fél óra múlva már a fővárosban, szóval rengeteg utazgatással jár az életem. Viszont a vonatozások alatt születnek a legjobb ötleteim, ott mindig elkap egyfajta gondolatáradat, amikor csak én vagyok, a zene és senki más, hiába ülnek körülöttem.

Külsőleg átlagosnak mondanám magamat, vékony testalkattal rendelkezem, kék szemekkel és festett vörös hajjal, ami eredetileg sötétbarna volt. A sportos, egyszerűbb ruhákat részesítem előnyben, viszont mostanában egyre több szolidabb, nőiesebb ruhadarabot is felveszek. Ami azt illeti, szemüveges vagyok, de nem sokszor viselem, elvégre a kontaktlencse sokkal kényelmesebb és jobban érzem magam, ha a látásom nincsen keretbe zárva. Újabban pedig rajongója lettem a vörös rúzsnak és a tussal kihúzott szemeknek.

Személyiségemet tekintve elsőre eléggé zárkózottnak tűnhetek, ami azért van, mert sosem bízom meg senkiben sem azonnal. Nekem idő kell ahhoz, hogy valakit a közelebb engedjek magamhoz, ezért kevesebb a barátaim száma is, azonban őket tényleg nevezhetem barátoknak. Amúgy próbálok mindenki felé kedvesen megnyilvánulni és nem elsőre ítélkezni. Ami még jellemez, az a makacsság, a mérhetetlen lustaság, az erős érzelmek, a lobbanékonyság, a nagyszájúság, az irónia, az önbizalomhiányhabár ez azért változott már, mióta egyetemista lettem, az őszinteségami néha már kritikusba megy át, tehát ami a szívemen, az a számon. Emellett imádok nevetni és céltudatosnak, kitartónak gondolom magamat, mert rengeteg megpróbáltatással szálltam már szembe és még mindig itt vagyok.

Az életem nagy részét a sport tette ki, nem véletlenül lettem teljesen a labdarúgás, illetve a autó-és motorsportok megszállottja, és habár egy rövidebb ideig a bőrt rúgtam, mégis a kajakozás fogott meg a legjobban, hiszen több, mint nyolc évig láncolt magához a víz, a hajó és a lapát. Jelenleg csak futni járok ki néha a közeli parkba órák után, illetve a jövőben tervezek venni görkorcsolyát, és akkor azzal fogom bejárni a nyugat-magyarországi várost. Ezen kívül az írás, a zenehallgatás és az olvasás tud lekötni, kivéve ha nem a barátaimmal élem az egyetemisták közel sem hétköznapinak mondható életét.

Azt hiszem mindent elmondtam magamról, talán még túl sokat is, szóval jobb, ha itt most abbahagyom, amúgy is kifogytam már a mondanivalóból. Ha esetleg mégis kedved támadna megismerni engem, akkor ide kattintva, megtalálhatod az elérhetőségeimet.

About the blog


A blog 2017 május 14.-én nyitotta meg kapuit Somewhere I belong címmel és jelenleg egy személyes oldalként funkcionál, melynek szerkesztője egy Noemi Soler nevű bloggerina. A cím a kedvenc zenekarom számából származik, amit ide kattintva, hallgathattok meg.

Sokat gondolkoztam azon, milyen néven fusson a blog, és hosszas eszmefuttatás után jutottam el oda, hogy visszatérek ehhez a címhez, mert amúgy volt már ilyen néven blogom, meg sok más néven is, csak azok a bezárás sorsára jutottak, de bízom benne, hogy ezúttal lesz elég kitartásom ehhez az egyetem mellett is.

Ami azt illeti, előfordulhatnak idegen nyelvű kifejezések, főleg angol nyelvűek, mert ha már olyan szakon tanulok, menőbbnek mutat, ha bedobok néha egy-egy ilyen kifejezést, de a bejegyzések értelemszerűen magyar nyelven íródnak. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése