5.05.2018

Reloaded

Még élek, nem tűntem el véglegesen, azonban egy elég hosszú és kemény időszak közepén vagyok, ami az életemet úgy általában illeti, és ezáltal kevesebb időm maradt a blogolásra. Azonban most már annyira éreztem a blogolás hiányát, hogy valamit muszáj volt csinálnom. Ennek az eredménye az új, tavaszias-nyárias, letisztult kinézet, amit itt láthattok most. 
Sokat gondolkoztam, mi legyen ennek a blognak a sorsa, mert szeretnék bejegyzéseket hozni, és rengeteg ötletem is van, azonban időm már kevesebb. Az viszont biztos, hogy nem szeretnék ígérgetni, mert egyrészt, ez a blog elsősorban értem van, másrészt pedig azt sem tudom, hogy van-e valaki, aki egyáltalán még erre téved majd. 
Mindenesetre, abban biztos vagyok, hogy folytatni fogom, viszont nem támasztok magam felé nagy elvárásokat, sem itt, sem a többi oldalamon. És igyekszem tényleg személyessé tenni ezt az oldalt, mert számomra annak van igazán értéke, hogy ezen a helyen a gondolataimat, a véleményemet és az egyéb agyszüleményeimet oszthatom meg másokkal. Nekem ez az igazán fontos. 
No, de mi is történt velem az elmúlt időszakban? Hát először is, tovább pörög a suli, annyira hogy lassan már véget ér a második évem is, amiről majd hozok részletesebb bejegyzést is. És az akadályok egyre magasabbak előttem, ahogy közeledik a képzés vége. A gondolataim nagy részét most az teszi ki, hogy teljesítsem a tárgyaimat és kitaláljam, milyen témával foglalkoznék a maradék egy évben, amíg a szakdolgozatomat írom. 
Illetve már azon is töprengenem kell, hogy mit kezdek magammal, miután elvégeztem az egyetemet azon kívül, hogy minél előbb megpróbálok munkát találni és a saját lábamra állni. Meg persze még nem tettem le arról az álmomról, hogy felvételizzek mesterképzésre, mint fordító-tolmács, de ahhoz még többet kell beletennem a tanulásba, ami megint időigényes, főleg hogy a lehetetlent is meg kell kíséreljem azzal, hogy letegyem a nyelvvizsgát németből is. 
Az egyetem mellett így nem sok szabadidőm marad, csak azt veszem észre, hogy a napok, a hetek és a hónapok nagyon gyorsan telnek el körülöttem, és ez főleg annak köszönhető, hogy a családom mindig tesz róla, hogy legyen mit csinálnom és min törnöm a fejemet. Emellett pedig próbálom a barátaimat sem elhanyagolni, hiszen nélkülük nem is tudom, hol lennék már.
Amikor pedig végre jut időm magamra, azon vagyok, hogy kitépjek valakit a szívemből, akinek nem kéne ott lennie, mégis ott van és kínoz engem.
Szóval most úgy érzem, kissé összecsapnak a fejem felett a hullámok, éppen ezért is éreztem szükségét most annak, hogy újra itt legyek, hátha így könnyebb lesz túllendülni a nehézségeken.
A lényeg, hogy próbálok újratöltődni és visszatérni hosszabb távon is, azonban a vizsgaidőszak végéig valószínűleg csak egy-két bejegyzéssel fogok érkezni, ha a tanulás nem veszi el nagyon az időmet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése