1.02.2018

#2k18



Először is, szeretnék Nagyon Boldog Új Évet kívánni mindenkinek, aki még erre a blogra téved!

Ami azt illeti, a tavalyi év második fele nem igazán úgy alakult, ahogyan azt szerettem volna, se a blogolás terén, se más téren. Először az egyetemmel kezdődött, aztán folytatódott a magánéletemmel. Mindkettővel szenvedtem, és ez annyira megviselt, hogy bevallom, nem maradt erőm arra, hogy írjak vagy blogoljak. De szerencsére tanultam sok mindenből, és próbálom magamat összeszedni. Az új év pedig segít abban, hogy újult erővel kezdjek tiszta lapot a blogon is. Úgyhogy amint túl leszek a vizsgáimon, jelentkezem újra friss bejegyzésekkel. Addig is, kitartás mindenkinek az év első napjaihoz. 

Üdv,
Noemi

8.12.2017

Novella

Hola a todos!
Izgatott vagyok a bejegyzés miatt, mert ez az első alkalom, hogy egy olyan novellát hozok, ami teljes egészében saját, ami nem fanfiction alapú, és furcsán érzem tőle magam. Nem is mostani darab ez a párszáz szavas szösszenet, mert még egy iskolai irodalmi projektre írtam meg, nincs is túl nagy mondanivalója, csak az akkori érzéseimet meséli el, éppen ezért lehet, hogy egy kicsit borús lesz. De remélem, hogy akad olyan, akinek elnyeri a tetszését majd. 

8.09.2017

Elmentél

"Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz."
~Chester Bennington

Emlékszem, éppen azt tervezgettem, hogy miket írjak bele abba a bejegyzésbe, amit a Volt fesztiválos élményeimről hoztam volna, amikor az egyik legjobb barátnőm elküldött nekem egy cikket arról, hogy a kedvenc zenekarom énekese öngyilkosságot követett el. Teljesen lesokkolt a dolog és először el se akartam hinni, hogy így érhet véget egy élet. Aztán a banda egy másik tagja megerősítette a híreket, nekem pedig ezzel egyszerre tört darabokra a szívem. Chester Bennington váratlan halála emberek millióit rázta meg, és köztük vagyok én is.