5.25.2017 - 14:11 • Noemi Soler • 0 komment
Ezt a bejegyzésemet még egy másik blogon tettem először közzé még az első félévem teljesítése után, és úgy gondoltam, most itt osztom meg ezt a kis darabkát, hogy ne vesszen el a semmiben, mert hűen összegzi egyetemi éveim kezdetét, és szeretnék erre sok évvel később is emlékezni.
Július végén kitörő örömmel fogadtam a telefonomra érkezett üzenetet, hogy felvettek az általam választott képzésre, csak éppen nem abba az intézménybe, amit én elsőnek megjelöltem.
Pesten akartam maradni, de mivel ez nem jött össze, így elfogadtam, hogy egy másik városban fogok tanulni. Már annak örültem, hogy egyáltalán felvételt nyertem, mert ezt nem mindenki mondhatja el magáról.
Aztán ahogy egyre közeledett az idő, az öröm kezdett halványodni, és helyette egy csomó kétely vetődött fel bennem. Biztos ezt akarom? Képes leszek rá? Fogom én ezt bírni? Mi lesz velem a családom nélkül? Fogok boldogulni egyedül? És rengeteg más, ehhez hasonló kérdés fogalmazódott meg bennem, mígnem elérkezett az idő. Természetesen nem akartam senkinek csalódást okozni, így ezt magammal kellett leküzdenem.
Augusztus végén pedig már végképp nem volt visszaút. Bevallom, sírva léptem be a kollégiumi szobába, és abban a percben azt éreztem, hogy nem akarok ott maradni, de másnapra szerencsére minden jobb lett. Nem hagytak nekem időt a gondolkodásra, mert kezdődött a sokak által rettegett gólyatábor. Néztem én is a híreket, de próbáltam úgy hozzáállni, hogy minden rendben lesz. És igazam lett, a híresztelésekkel ellentétben ránk semmi olyat nem erőltettek, amit nem akartunk vagy ami nagyon megalázó lett volna. Sőt, kiváló gólyapásztoraim és gólyatársaim voltak, akikkel később is megmaradt nagyrészt a kapcsolat, páran a barátaimmá is váltak. Ráadásul sosem felejtem el azt az élményt, hogy magamra haragíthattam a komplett testnevelés szakos gárdát, illetve a szökőkútban úszást sem.
Aztán eljött a következő hét, és hirtelen már egy óriási előadóban találtam magamat több, mint száz másik ember társaságában. Olyan kicsinek és jelentéktelennek éreztem magam akkor, és igazából így is volt. Ekkor jöttem rá arra, hogy igaza volt az osztályfőnökömnek. Itt a tanárok nagy részét nem érdekli, hogy ki vagy és honnan jöttél, illetve hogy mennyire más itt minden, mint a középiskolában. Kis túlzással itt olyan, mintha csak egy húsdarab lennél.
Kész tematikákat, egy csomó aláíráshoz szükséges feltételt és kötelező olvasmányt kaptunk, meg egy csomó tanárt, én pedig csak kapkodtam a fejemet. Aztán szépen lassan jöttek a zárthelyik és a beadandók, és annyira gyorsan eltelt az idő, hogy mire észbe kaptam, le is telt a szorgalmi időszak. Persze, közben elmentünk moziba néha filmet nézni, sétálgatni barátokkal, vagy iszogatni és bulizni, mert szerintem néha kell a kikapcsolódás, csak tudni kell a mértéket.
Annyira gyorsan eltelt ez a félév, hogy mire észbe kaptam, már véget is ért a szorgalmi időszak, és jött, amitől a legjobban tartottam, a vizsgaidőszak. Összesen hét vizsgám volt, amiből haton meg is kellett jelennem, a hetedikre pedig beadandót kellett írnom, és így, hogy már túl vagyok rajta, elmondhatom, hogy nem volt olyan vészes. Jó, nem mondom, azért voltak necces pillanatok nálam is, amikor például megvágtak az egyik vizsgán, utána meg gyomorgörccsel mentem be másodjára a terembe, mert annyira izgultam. Azt az érzést senkinek sem kívánom, de szerencsére második alkalommal azt a tárgyat is teljesítettem, méghozzá ötössel. És az az ötös sokat ér, mert a tanár év elején azt mondta, hogy már két éve senkinek nem adott ötöst és nem is fog, vagy csak nagyon kivételes esetben.
Szóval azt hiszem, vannak érdekes dolgok az egyetemen, de összességében élvezem az egyetemi életet, és rengeteget tanultam már egy félév alatt és elégedetten hátradőlve, mosolyogva írhatom le, hogy mindent teljesítettem, és remélhetőleg a folytatás is menni fog majd. Végezetül pedig álljon itt egy lista arról, mi az, amit saját tapasztalataim alapján érdemes megfogadni, átgondolni, ha továbbtanulásra adná valaki a fejét.
Tanácsaim azoknak, akik a továbbtanuláson gondolkoznak
1. Higgy magadban, tudd, hogy ki vagy és mire vagy képes! Csak ezeket mérlegelve dönts amellett, hogy tovább akarsz tanulni a felsőoktatásban.
2. Győződj meg arról, hogy a képzések, amiket megjelölsz, biztosan tetszeni fognak neked! Ma már rengeteg módja van annak, hogy tájékozódjunk, ezért célszerű meglátogatni néhány intézmény nyílt napjait. Rengeteg hasznos információval gazdagodhatsz, nemcsak az adott szakokról, az iskoláról, hanem a felvételi folyamatáról is. Az egyetemen sok emberrel találkoztam, akik csak azért hagyták abba a sulit, mert rájöttek, hogy mégsem tetszik nekik, amit választottak.
3. Ha másik, messzebb fekvő városban keresel továbbtanulási lehetőséget, akkor számolnod kell azzal, hogy vagy fizeted a drága albérletet, vagy beköltözöl kollégiumba, így ezeknek a lehetőségeknek is nézz utána, és gondold át, hogy mennyire tudnál magadról gondoskodni! Mert könnyű azt mondani, hogy kollégiumba költözöl, de az már más, mikor szembesülsz azzal, hogy nem lesz ott veled anyu meg apu, hogy gondoskodjon rólad.
4. Legyél nyitott! Különben nehezen fogsz barátokat találni, illetve olyan kapcsolatokat kialakítani, akik segíteni tudnak neked abban, hogy könnyebben menjenek a tanulmányaid, főleg vizsgaidőszakban. Azért mégis jobb, ha olyanokkal csinálod végig a rád váró féléveket, akikkel jóban is vagy.
5. Ha jelentkezésre adod a fejed, gondold komolyan! Az egyetem nem csak haverokból, bulikból és piálásból áll, tanulni is kell. Könnyen bajba kerülhetsz, ha nem teljesíted a tárgyaidat vagy ha nem jársz be órákra. Itt már felnőtt, felelősségteljes emberként bánnak veled, és hiába nyújt nagyobb szabadságot az iskola, ha nem tudod magadnak megfelelően beosztani a dolgaidat, nem fogod sokáig bírni, helyetted pedig senki sem tanulhat.
6. Tanulj meg mérlegelni! Talán ez az egyik legfontosabb, amit megtanultam a félév során. Nem azt mondom, hogy ne mozdulj ki soha a barátokkal vagy ne menj el bulizni, és azt se mondom, hogy minden órára feltétlen be kell járni, de tudni kell a mértéket tartani a szórakozás és a tanulás között. Szóval legalább azokat az órákat nem árt látogatni, amik katalógusosokat, főleg ha gyakorlati órád van és a tanár ezer százalék, hogy észreveszi, ha nem vagy ott, mivel ott kicsi a létszám.
7. Tanulj meg tanulni! Ez lehet, hogy elsőre hülyén hangzik, de valójában eléggé hasznos tanács tud lenni. A lényege annyi, hogy találd meg azokat a módszereket, amikkel a legkönnyebben és a leggyorsabban meg tudsz jegyezni akár nagyobb mennyiségű tananyagot is. Hidd el, hogy szükséged lesz rá, főleg a rettegett vizsgaidőszak alatt.
8. Legyél elfogadó és tisztelettudó, de állj ki magadért, ha úgy érzed, megbántottak vagy igazságtalanok veled! A suli alatt egy csomó különböző ember fog veled szembejönni, amivel nincs is baj, mert nem lehet mindenki egyforma, de ha nem is jössz ki mindenkivel ugyanúgy, de azért az alapvető tiszteletet add meg mindenkinek. Azonban, ha úgy érzed, hogy igazságtalanság történt veled, állj ki magadért, de azt is olyan formában tedd, hogy ne sérts meg senkit. Neked is vannak jogaid és nem vagy köteles senki miatt hallgatni.
9. Ne halogass semmit! Azt hiszem, ezt a legnehezebb betartani, mert a hirtelen jött szabadsággal együtt nagyobb a késztetés arra is, hogy a határidők előtt mindent halogatni kezdjünk, azonban csak magaddal szúrsz ki, ha az utolsó pillanatban állsz neki tanulni egy vizsgára vagy kapkodva kell megírnod egy hosszú beadandót, és akkor a kiselőadásokról nem is beszéltem. Valójában könnyű ezt mondani, de annál nehezebb rávenni magad, hogy elkezdj időben felkészülni, viszont sok stressztől kíméled meg magad, ha nem hagysz semmit az utolsó pillanatra.
10. Az utolsó pedig, hogy lazíts! Nekem személy szerint van olyan szaktársam, aki borzalmasan ráfeszül a dolgokra, pedig nem kellene. Maradj önmagad, ne félj senkitől sem és csinálj mindent úgy, ahogy az neked jó!
Címkék: Studying, University
OLDER NEWER
